Nemz1 - Szentmartonszikszo

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Nemz1

Kapcsolatok
Diákcsere 2015: Waldems

Iskolánk 22 tanulója két nyelvtanár kíséretével 2015. május 3-9-éig újra egy életre szóló élményre tett szert a riedelbachi iskola diákjai és nevelőtestülete, a waldemsi és a szikszói önkormányzat és gimnáziumunk támogatása segítségével a Taunus hegység völgyében, Hessen tartományban.
Waldemsbe utaztunk, ahol diákjaink újra betekinthettek a német gyerekek hétköznapjaiba és kipróbálhatták nyelvtudásukat. A testvériskolánkkal való kapcsolat ápolása, a gyerekek rendszeres, személyes találkozása rendkívüli jelentőséggel bír… A következő diákcserét a jövő tanévben Szikszóra tervezzük.


http://www.usinger-anzeiger.de/lokales/weilrod/schueler-aus-ungarn-zu-gast_15295985.htm

Élménybeszámolók

2015.május 3-án reggel öt órakor indult a buszunk Németországba.
Az út nagyon-nagyon hosszú volt, közel 20 óra. Hajnal egy órakor érkeztünk meg az iskolához, ahol a családok már vártak minket. Nagyon izgultunk: idegen ország idegen szokásokkal.
A késői érkezés miatt hétfőn reggel tíz órára kellett az iskolába mennünk.  Ez a nap életem első napja Németországban, és egyben egy tökéletes hét kezdete. Az iskolában először köszöntöttek minket, majd mindenki a saját fogadógyereke órájára ment. Eileennak matek órája volt. Az ötödik, hatodik órára engem tesi órára osztottak be. Majd mindenki haza ment. Délután Eileen papája elvitt minket az egyik osztálytársamhoz. Este korán lefeküdtünk, mert rettentően fáradtak voltunk. Kedden Frankfurtba utaztunk, ahol az első programunk a dinómúzeumban volt. Majd elmentünk egy plázába, ahol lehetőségünk volt ajándékot vásárolni.  Szerdán Rüdesheimban töltöttük a napunkat. Elmentünk libegőzni, ahonnan gyönyörű látvány tárult elénk. Az utolsó program a hajókázás volt. Ezután busszal indultunk vissza az iskolához.  A csütörtöki napon Kölnbe utaztunk. Megnéztük a Kölni dómot, városnézést tettünk és elmentünk a csokimúzeumba. Péntek: nekem ez a nap tetszett a legjobban. Reggel elmentünk egy fürdőbe, ahonnan délután két óra felé értünk vissza az iskolához. Innen mindenki a saját fogadójával ment haza.
Ez volt az utolsó este, tehát következett a búcsúbuli. Itt lehetőségünk volt megkóstolni különfajta ételeket, süteményeket. A fiúk fociztak, míg mi lányok inkább beszélgettünk. Végül kilenc óra körül mindenki haza ment.
Másnap reggel (szombaton) negyed nyolckor elbúcsúztunk az ,,ottani családunktól
’’ és elindultunk Magyarországra.  (Brünner Vivien 6.a osztályos tanuló)


2015. május 3-án hajnali 5 órakor iskolánkból 22 diák és 2 tanár indult egyhetes kirándulásra Németországba, az évente ismétlődő diákcsere programon belül. Az út kicsit hosszabbra sikeredett a tervezettnél, de hála Istennek, igaz későn, hajnal fél kettőkor, de sikeresen megérkeztünk. Engem az a család fogadott, akinél két éve is voltam, úgyhogy nagyon jó volt őket újra látni. J

Késő érkezésünk miatt másnap csak 10 órára kellett az iskolába mennünk. Az első órában köszöntöttek minket. Aztán a vendéglátó gyerekeink óráján voltunk. A következő két órára csoportokra voltunk bontva: az egyik csoport tesi órán, a másik rajz órán vett részt. Én a rajz órán dolgoztam, ahol egy érdekes feladat várt minket. A zsírkrétákat vasalókon megolvasztottuk és speciális lapokra kentük. Csodaszép alkotások készültek, melyeket ki is állítottak az iskolában. A délutánt mindenki a családjával tölthette. Engem pizzázni vittek, délután pedig rengeteget beszélgettünk. Sikerült magam jól megértetni, most már sokkal többet tudtam beszélni, mint két évvel ezelőtt. Este korán lefeküdtünk aludni, mert még mindig fáradtak voltunk.
Másnap Frankfurtban jártunk. Először egy dínós múzeumot néztünk meg. Aztán a városban mutatták meg nekünk a legfontosabb nevezetességeket. A délutánt Frankfurt legnagyobb plázájában töltöttük, két óránk volt a vásárlásra, nézelődésre. Igaz, én már voltam Frankfurtban, de nekem egész héten ez a nap tetszett a legjobban.
Szerdán Rüdesheimot néztük meg. A napot azzal kezdtük, hogy libegővel felmentünk egy emlékműhöz. Azután egy másik libegővel lementünk a Rajna partjára, mert hajózni indultunk. Sok gyönyörű dolgot láttunk a hajóról. A hajókázás után volt egy kis időnk ajándékot vásárolni. Ezen a napon voltam a legfáradtabb, mert rengeteget kellett sétálnunk.
Csütörtökön Kölnbe mentünk. Az út elég hosszú volt, de az ottani látvány mindent kárpótolt. Először a csoki múzeumban jártunk. Nagyon-nagyon érdekes volt. Aztán a kölni dómot néztük meg. Csodálatos volt és sok érdekes dolgot tudtunk meg róla. Délután itt is volt egy kis szabadidőnk.
Egész héten a pénteket vártuk a legjobban, mert fürdeni mentünk. Nagyon jól éreztük magunkat, de csak délig lehettünk, mert délután az utolsó estére kellett készülnünk. Este 18 órára kellet az iskolában lennünk. Először megköszönte csoportunk az élményekben gazdag hetet, aztán átadtuk az ajándékokat az iskolavezetésnek és a szervezőknek, majd megvendégeltek minket: minden család sütött vagy főzött valami finomat.

Reggel korán, 7-kor indultunk haza. Nagyon rossz volt eljönni, mert az én vendéglátóm jövőre másik iskolába megy, szóval ebben a programban utoljára vett részt. De megígértük, hogy még fogunk találkozni, addig is tartjuk a kapcsolatot.
Visszafelé két helyen, Nürnbergben és Linzben álltunk meg, és Bécsben is tettünk egy kis autóbuszos-városnézést. Vasárnap hajnalban érkeztünk meg.

Sok gyerekkel ismerkedtem meg és közülük sokkal tartom is a kapcsolatot. Szerintem ez az egyik legjobb módja a nyelvgyakorlásnak.

Köszönöm ezt a csodálatos hetet, amit kint tölthettem!
(Bakó Réka 7.A osztályos tanuló)


 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz